Posted on

A mackóm nélkül sehova!

Egy kisgyermek vigasztárgya bármi lehet: plüssállat, rongybaba, szundikendő, textilpelenka, de akár egy régi ruhadarab is… Ez nem csak némi textil és műanyag, a gyerekeknek ennél sokkal többet jelent. De milyen szerepet játszanak ezek a tárgyak a gyerekek életében? Miben segítenek a mindennapokban? Milyen a jó játék? Meddig engedjük meg, hogy használják?

Andrea Holler és Dr. Maya Götz (a Chancen für Kinder durch Spielen Alapítvány valamint az Internationalen Zentral Instituts für das Jugend- und Bildungsfernsehen 2011-ben készült közös tanulmányában) ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat. Az átfogó kutatás során 708, 1 és 6 év közötti gyermeket nevelő anyukát kérdeztek meg, több mint 50 óvodás korú gyermekkel beszélgettek, és 32 szülő írt naplót 6-8 héten keresztül 2 és 8 év közötti gyermeke kedvenc játékával való kapcsolatáról.

A tanulmány szerint a legtöbb 1 és 6 év közötti gyermeknek van valamilyen tárgya, amihez ragaszkodik. Ezek többnyire plüss állatok. 1-2 éves korban, látványosan vezetnek a mackók, 42%-al. Őket követik a kutyusok, a nyulak, a jegesmedvék, a cicák…  A plüss állatfigurák mellett előfordulhatnak morzsolgatókendők, textilpelenkák vagy régi ruhadarabok is. A lányoknál 3 éves kor körül átveszik az uralmat a játékbabák, különösen, ha kistestvér is van a családban. A fiúk 82 %-ban plüssállatot választanak, kevesen babáznak. De lehet a kedvencük műanyagfigura is, ami lányoknál ritkán fordul elő.

A felmérésben a szülők több mint 400 olyan hétköznapi szituációt írtak le, amiben a gyerekek kedvenc tárgyai kiemelkedő jelentőséggel bírtak. Ezek alapján a kedvenc játékok nemcsak alvós- és játszótársai a gyerekekek, de gyakori funkciójuk még, hogy

  • képesek érzelmi támaszt nyújtani a bajban, vagy betegség esetén;
  • hűséges kísérő társak lehetnek új, ismeretlen helyzetekben, utazáskor, orvosnál;
  • ők a gyerekek első saját tulajdonai;
  • és beszélgetőtársak, akinek a gyerekek elmondhatják titkaikat.

Szinte minden szülő tudja, hogy a vigasztárgy segít az elalvásban, biztonságot nyújt, megkönnyíti az átmenetet a nappal és az éjszaka között, sok családnál ezért része is az esti rituálénak. 1-4 éves korban szinte minden gyermeknek van olyan játéka, ami segít az elalvásban!

Játékával alvó gyermek

A kötődés kulcsfontosságú a gyerekek egészséges fejlődésében, ezek a tárgyak átmeneti objektumként szolgálnak az önállóvá válás időszakában, lehetővé téve az érzelmi kötődést, melegséget és biztonságot nyújtanak, hogy az új helyzeteket és tapasztalatokat, ne fenyegetésként,  hanem kihívásként éljék meg. Az 1-2 évesek 85%-ának, a 3-6 évesek 89%-ának van olyan tárgya, amely vigaszt nyújt, amikor a dolgok rosszul mennek.

Bár a szülők feljegyzései igen részletesek voltak, a kutatás során 53, 3 és 6 év közötti gyermeket is megkérdeztek, mi teszi kedvenc játékát különlegessé számára. A legtöbben kedvenc tárgyuk fizikai jellemzőit emelték ki, például, hogy puha és selymes bundájú, amihez jó odabújni. A 3 éves Max az interjúban hangsúlyozta, hogy azért szereti a mackóját, mert jó szorosan megölelheti és nem kell félnie, hogy összeroppan. Az 5 éves Julian, pedig azt mondta kedvence megóvja őt a rémálmoktól…

A gyerekek sokszor úgy tekintenek rájuk, mintha élnének, szerintük saját akaratuk, érzéseik vannak.

Gyermek macival

Sokan felnőttkorukban is emlékeznek kedvenc játékukra. A tárgy, amihez a gyermek különösen kötődik, segít az érzelmi biztonság megteremtésében, a nehéz helyzetek elviselésében, a szülő jelenléte nélkül is. Ezek a tárgyak nagyon fontos szerepet játszanak a gyerekek pszichológiai és szociális fejlődésében. Pszichológusok azt javasolják, hogy a gyermek addig használhassa, amíg csak szeretné, ne erőltessük az elválást.

És milyen a jó társ?

Biztonságos és strapabíró. Legyen mentes a szennyező anyagoktól és a veszélyes összetevőktől. Legyen puha és olyan méretű, hogy a gyermek könnyedén átölelhesse, mikor alszik vagy magával viszi a kirándulásra. Jó, ha befér anya táskájába. Ezeknek a játékoknak sokat kell kibírniuk, gyakran lesznek piszkosak és sokat fogják simogatni őket. A gyerekek kedvenc játékait több mint 100 alkalommal mossák ki! Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, ha megpróbálunk belőle több darabot beszerezni, arra az esetre, ha az eredeti elveszne vagy tönkremenne.

Posted on

Luca takarója

Luca anyukája, régi jó barátom és amikor a nagylány a rácsos kiságyból “nagy” ágyba költözött, arra kért, hogy készítsek a csajos új nyoszolyájára egy takarót, meg néhány díszpárnát…  Luca korábban kapott tőlem egy babát és a baba színei nagyon tetszettek anyának 🙂 Azonban a mintát illetően nem volt határozott elképzelésük.

“Lehet virágos, csajos!” – mondta anya.

Tehát szinte teljesen szabad kezet kaptam… Több ötletem is volt. Volt amit elkezdtem, de végül nem úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem… bontottam, gondolkodtam, varrtam, bontottam… Egyszóval eltartott egy ideig…, de végül elkészült Luca ágyára a takaró és bevallom imádtam dolgozni rajta! Nah jó, a 100. virágszirmot már lehet, hogy nem olyan lelkesedéssel applikáltam fel, mint az első 10-et, de ilyenkor csak gyönyörködtem néhány percig az elkészült blokkokban (darabokban is gyönyörű volt) és ment is tovább a munka.

Íme tehát a szépség:

Mindig öröm, ha összeáll, elkészül végre amit varrok, ugyanakkor szomorú is, mert megy az új “gazdihoz” és nekem hiányozni fog, mert szerettem bíbelődni vele, nézegetni… Azonban vigasztal a tudat, hogy Luca és a családja is nagyon szeretik a takarót, és az ő szívüket is elönti a jóleső meleg, ha rápillantanak…

Végül pedig íme itt van ő, a baba is: