Egy kisgyermek vigasztárgya bármi lehet: plüssállat, rongybaba, szundikendő, textilpelenka, de akár egy régi ruhadarab is… Ez nem csak némi textil és műanyag, a gyerekeknek ennél sokkal többet jelent. De milyen szerepet játszanak ezek a tárgyak a gyerekek életében? Miben segítenek a mindennapokban? Milyen a jó játék? Meddig engedjük meg, hogy használják?
Andrea Holler és Dr. Maya Götz (a Chancen für Kinder durch Spielen Alapítvány valamint az Internationalen Zentral Instituts für das Jugend- und Bildungsfernsehen 2011-ben készült közös tanulmányában) ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat. Az átfogó kutatás során 708, 1 és 6 év közötti gyermeket nevelő anyukát kérdeztek meg, több mint 50 óvodás korú gyermekkel beszélgettek, és 32 szülő írt naplót 6-8 héten keresztül 2 és 8 év közötti gyermeke kedvenc játékával való kapcsolatáról.
A tanulmány szerint a legtöbb 1 és 6 év közötti gyermeknek van valamilyen tárgya, amihez ragaszkodik. Ezek többnyire plüss állatok. 1-2 éves korban, látványosan vezetnek a mackók, 42%-al. Őket követik a kutyusok, a nyulak, a jegesmedvék, a cicák… A plüss állatfigurák mellett előfordulhatnak morzsolgatókendők, textilpelenkák vagy régi ruhadarabok is. A lányoknál 3 éves kor körül átveszik az uralmat a játékbabák, különösen, ha kistestvér is van a családban. A fiúk 82 %-ban plüssállatot választanak, kevesen babáznak. De lehet a kedvencük műanyagfigura is, ami lányoknál ritkán fordul elő.
A felmérésben a szülők több mint 400 olyan hétköznapi szituációt írtak le, amiben a gyerekek kedvenc tárgyai kiemelkedő jelentőséggel bírtak. Ezek alapján a kedvenc játékok nemcsak alvós- és játszótársai a gyerekekek, de gyakori funkciójuk még, hogy
- képesek érzelmi támaszt nyújtani a bajban, vagy betegség esetén;
- hűséges kísérő társak lehetnek új, ismeretlen helyzetekben, utazáskor, orvosnál;
- ők a gyerekek első saját tulajdonai;
- és beszélgetőtársak, akinek a gyerekek elmondhatják titkaikat.
Szinte minden szülő tudja, hogy a vigasztárgy segít az elalvásban, biztonságot nyújt, megkönnyíti az átmenetet a nappal és az éjszaka között, sok családnál ezért része is az esti rituálénak. 1-4 éves korban szinte minden gyermeknek van olyan játéka, ami segít az elalvásban!
A kötődés kulcsfontosságú a gyerekek egészséges fejlődésében, ezek a tárgyak átmeneti objektumként szolgálnak az önállóvá válás időszakában, lehetővé téve az érzelmi kötődést, melegséget és biztonságot nyújtanak, hogy az új helyzeteket és tapasztalatokat, ne fenyegetésként, hanem kihívásként éljék meg. Az 1-2 évesek 85%-ának, a 3-6 évesek 89%-ának van olyan tárgya, amely vigaszt nyújt, amikor a dolgok rosszul mennek.
Bár a szülők feljegyzései igen részletesek voltak, a kutatás során 53, 3 és 6 év közötti gyermeket is megkérdeztek, mi teszi kedvenc játékát különlegessé számára. A legtöbben kedvenc tárgyuk fizikai jellemzőit emelték ki, például, hogy puha és selymes bundájú, amihez jó odabújni. A 3 éves Max az interjúban hangsúlyozta, hogy azért szereti a mackóját, mert jó szorosan megölelheti és nem kell félnie, hogy összeroppan. Az 5 éves Julian, pedig azt mondta kedvence megóvja őt a rémálmoktól…
A gyerekek sokszor úgy tekintenek rájuk, mintha élnének, szerintük saját akaratuk, érzéseik vannak.
Sokan felnőttkorukban is emlékeznek kedvenc játékukra. A tárgy, amihez a gyermek különösen kötődik, segít az érzelmi biztonság megteremtésében, a nehéz helyzetek elviselésében, a szülő jelenléte nélkül is. Ezek a tárgyak nagyon fontos szerepet játszanak a gyerekek pszichológiai és szociális fejlődésében. Pszichológusok azt javasolják, hogy a gyermek addig használhassa, amíg csak szeretné, ne erőltessük az elválást.
És milyen a jó társ?
Biztonságos és strapabíró. Legyen mentes a szennyező anyagoktól és a veszélyes összetevőktől. Legyen puha és olyan méretű, hogy a gyermek könnyedén átölelhesse, mikor alszik vagy magával viszi a kirándulásra. Jó, ha befér anya táskájába. Ezeknek a játékoknak sokat kell kibírniuk, gyakran lesznek piszkosak és sokat fogják simogatni őket. A gyerekek kedvenc játékait több mint 100 alkalommal mossák ki! Sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, ha megpróbálunk belőle több darabot beszerezni, arra az esetre, ha az eredeti elveszne vagy tönkremenne.